


Egyszer csak finom érintést érzett a haján, és egy kedves hang szólt hozzá. - Ki vagy te ? - kérdezte Hamupipőke az előtte álló szépséges hölgytől. - Én vagyok a te tündér keresztanyád - mondta az asszony. Azért jöttem , hogy segítsek neked eljutni a bálba. Kezének egy intésére a kis egerek pompás paripává változtak, egy óriási tökből pedig csillogó - villogó hintó lett. A tündér még egyszer intett, s Hamupipőke ott állt csodálatos estélyi ruhában, igazi báli pompában tündökölve. Még a cipője is ragyogott.- pontban éjfélkor el kell jönnöd a bálból - mondta a tündér -,mert akkor megtörik a varázs.
Alighogy Hamupipőke a bálba érkezett, hódolók hada vette körül. Ő volt az est legszebb hölgye. A herceg le sem tudta róla venni a szemét. Úgy érezte mintha örökké reá várt volna. Hamupipőke szíve is lángra lobbant, s a két fiatal szerelmes csak egymással táncolt a holdfényben. Ám az óra mutatója vészesen közeledett az éjfélhez. - Mennem kell ! -suttogta ilyedten Hamupipőke, azzal kiszaladt a bálteremből. Futás közben az egyik üvegcipellője leesett a lábáról. A herceg felemelte a könnyű kis cipőt. " Azt a lányt veszem feleségül akinek a lábára illik ez a cipő " - határozta el. Hajnalban nyomban útnak is indult, hogy megtalálja a finom kis lábbeli gazdáját.Végül eljutott Hamupipőkéék házához is, és a két mostohatestvér nagy izgalommal próbálta beszuszakolni dagadt lábát a cipőbe, persze sikertelenül. Hamupipőkét gonosz mostohája bezárta a padlásszobába. Guszti és barátai azonban kiszabadították a lányt. A herceg épp indult volna tovább, amikor Hamupipőke megszólalt :- Felség! Kérem várjon! Felpróbálhatom én is? A hercegnek elállt a lélegzete : a kis cipellő pontosan ráillett Hamupipőke kecses lábára. A herceg boldogan ölelte át szívszerelmét. A gonosz mostoha és a két lánya pedig majd megpukkadt mérgében. A herceg és Hamupipőke nem sokáig vártak : összeházasodtak, és boldogan éltek míg meg nem haltak.

